Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


HATÁRTALANUL!

2015.06.05

A kazincbarcikai Pollack Mihály Általános Iskola Dózsa György Tagiskolájából 40 hetedikes diák és négy nevelő vehetett részt egy csodálatos 4 napos erdélyi körutazáson május 28. és 31. között .Mindezt a Határtanul-program tavaly elnyert sikeres pályázatának köszönhettük.

A Sebes-Körös völgyétől a Maros völgyén át mintegy 800 év időutazást tettünk az Erdélyi-középhegység körül, mely magában foglalta a történelmi eseményeket, a híres személyeket, az építészetet, a képzőművészeti, néprajzi, irodalmi emlékeket, a táj földrajzát.

Ámulattal tekintettünk fel a hatalmas kolozsvári Szent Mihály templomra, a nagyváradi Püspöki székesegyházra, a gyulafehérvári római katolikus székesegyházra.

Fejet hajtottunk Hunyadi János, Bethlen Gábor, Bocskai István síremléke előtt. A Házsongárdi temetőben Apáczai Csere Jánosról és Koós Károlyról emlékeztünk meg.

Megtekintettük a méltán híres, monumentális szoborcsoportot, mely Mátyás királyt és négy vitézt ábrázol. Szent György lovas szobrát (pontosabban a másolatát> az eredeti Pozsonyban van) a Farkas utcai református templom előtt tekintettük meg.

Kolozsváron Mátyás király szülőháza előtt, Marosillyén Bethlen Gábor szülőházában felidéztük ezen történelmi személyek nagyságát. Bánffyhunyadon érdeklődéssel hallgattuk a középkori templomban a tiszteletes urat. Körösfőn is megtekintettük az erődtemplomot, és megemlékeztünk Vásárhelyi Pálról.

Csucsána Boncza- kastélypark minden épületét bejártuk. Nagyenyeden bementünk a Bethlen kollégium belső udvarára, ahol éppen a végzős diákok készülődtek a ballagásukra. Körbejártuk a várat, majd bementünk a várkapun, s máris a „Nagyegyedi két fűzfa” című regény szereplőinek képzelhettük magunkat. A várfal egyik részénél megemlékeztünk az 1704-ben lemészárolt 700 magyarról.

Torockón a lenyűgöző Székelykő előtt énekeltük el a székely himnuszt.  A mesébe illő Vajdahunyad várában a helyi idegenvezető kalauzolt végig.

A testedzés sem maradt el. Meghódítottuk a torockószentgyörgyi várat, a tordai sóbányában pedig kb 900-at lépcsőztünk le és fel. A sóhegy belsejében egy csodavilágba érkeztünk. Míg a busszal elhaladtunk a tordai-hasadék előtt , felidéztük Szent László mondáját. A dévai vár nagy felújítás alatt áll, úgyhogy a vár területén csak fából ácsolt lépcsőkön, pallókon közlekedhettünk. A fentről elénk tárult panoráma azonban mindenért kárpótolt. Még a távoli Retyezát (Déli-Kárpátok része) havas csúcsait is láthattuk.

A 4. nap két utolsó helyszínéhez történelmünk szomorú eseményei kapcsolódnak. Világosnál a Bohus kastély előtt Görgey Artúr fegyverletételére, Aradon a kivégzett honvédtábornokokra emlékeztünk.

Szálláshelyünk Magyarlónán, illetve Csernakeresztúron családoknál volt. Nagy szeretettel fogadtak bennünket, nagyon finom vacsorákat és reggeliket ettünk. Saját szemünkkel láthattuk, hogyan élnek itt a magyar identitású emberek, mit jelent az, hogy vegyes család, hogyan tudnak azonnal román nyelvre váltani. Az utóbbi faluban diákokkal is beszélgethettünk, akik még most is ébren tartják a népi hagyományokat.

Persze nem hiányzottak a jókedv, a viccelődés, és az éjszakai „pusmogások” sem.

Minden eltervezett programunkat sikerült megvalósítani. Tartalmas, emlékezetes, valamennyiünk épülésére szolgáló 4 napot tölthettünk ezen a csodálatos vidéken.

Kurustáné Bencs Gizella szervező tanár, Tóth Tiborné, Szentesi Mária, Hegedűsné Demjén Katalin kísérő nevelők.

Képek a facebook oldalunkon

Második album